A gazdaság története nem ebbe az irányba mutatja a jólétet a fejlettség bizonyos foka felett, hanem inkább az ipari szektorok felől a szolgáltatások felé haladó befektetésekben és munkaerő-áramlásban, de egy próbát megér a hátraarc. Amerika lehet nagy újra, ahogy most is az, de ez az elképzelés nem az állampolgárok jólétéről és azok felemeléséről szól, hanem egy általunk már ismert rendszerről, ahol az oktatás silányítása segít a lehetetlen életkilátású olcsó munkaerő kitermelésében, a kiszolgáltatottak pedig elvállalják azt a munkát, amelyet az idegengyűlölet triggerével hatalomra jutott újfasiszták (alt-right) ideológiája nélkül alapvetően bevándorlók végeztek volna.
Röviden, gazdasági szempontból saját állampolgárait teszi a rendszer migránsokká. Magyarországon 100 gyárat terveznek, és a fiatal munkavállalók negyede az oktatási rendszerből kikerülve nem is alkalmas másmilyen feladatra, és élete végéig nem is lesz. Ez Amerika terve is csak nagyobban. Amikor egy napra leálltak a szegény iskolások központi élelmezésének utalásai, egy republikánus képviselő már arról beszélt, hogy ő 14 évesen dolgozott munka mellett, miért ne tehetnék a mai gyerekek is, Floridában, az egyik legerősebb republikánus fellegvárban pedig, miközben a bevándorlók kitoloncolását szorgalmazzák, engedélyeznék a 14 évnél fiatalabbak éjszakai munkában történő alkalmazását, hogy betöltsék a megürült munkahelyeket.
Ha Amerika nagy marad, akkor így. Filozófiai kérdés, hogy egy országot erősnek tekintünk-e, ha nagy a GDP-je, de a gazdagság csak kevesek jólétét szolgálja sokak nyomora által.
Természetesen Trump és a hasonszőrűek nem csak a gazdaságpolitikában, hanem a társadalompolitikában is a 18., 19. század csodálói, a progresszivitást megvetik, ultrakonzervatívok, királyok (Napelnökök) és lekötelezett nemesek (Oligarchák) rendszerében hisznek. A First-ök (Fidesz-Nekünk Magyarország az első, AFD, Németország az első, Le Pen, Franciaország az első, Republikánusok, Amerika az első, Bolsonaro, Putyin stb.) nem csak az elosztás és a társadalmi rendszer tekintetében az önzés hírnökei. Olyan világban hisznek, ahol csak az egyéni/egyéni állami érdek számít, miközben az emberiségen csak a szolidaritás, az emberiség szinte kizárólag globális problémáin csak az összefogás segíthet.